A pH-mérő egy pH-elektródából és egy referenciaelektródából áll. A pH-elektróda általában üvegből készül, és reagál a hidrogénionok ([H⁺]) koncentrációjára.
Amikor a pH-elektróda a mérendő folyadékba merül, az elektróda felülete reagál a folyadékban lévő hidrogénionokkal, hogy potenciálkülönbséget képezzen. Ez a potenciálkülönbség arányos a folyadék pH-értékével.
A pH-mérő belsejében lévő elektronikus áramkör a potenciálkülönbséget digitális jellé alakítja, és megjeleníti a képernyőn, így a felhasználó közvetlenül leolvashatja a pH-értéket.
Sok modern pH-mérő hőmérséklet-érzékelőkkel van felszerelve, amelyek automatikusan elvégzik a hőmérséklet-kompenzációt a mérés pontosságának javítása érdekében.
A vezetőképességmérő két elektródából áll, amelyek általában platina vagy rozsdamentes acélból készülnek. Az elektródák közötti távolság és terület befolyásolja a mérési eredményeket.
Amikor egy elektromos áram halad át a mérendő folyadékon, a folyadékban lévő ionok vezetik az áramot. A vezetőképességmérő a elektródákon áthaladó áramot méri egy bizonyos feszültség alkalmazásával.
Ohm törvénye szerint (V = IR) a vezetőképesség (σ) a mért áram (I) és az alkalmazott feszültség (V) alapján számítható. A vezetőképesség arányos az oldott ionok koncentrációjával a folyadékban.
A pH-mérőkhöz hasonlóan a vezetőképességmérők is általában hőmérséklet-érzékelőkkel vannak felszerelve, hogy kompenzálják a különböző hőmérsékleteket és biztosítsák a mérési eredmények pontosságát.
a pH- és vezetőképességmérők a pH-t és a vezetőképességet a folyadék potenciálkülönbségének és áramának mérésével számítják ki, az elektródák és a vizsgálandó folyadék kölcsönhatása révén. Ezek az eszközök fontos szerepet játszanak a vízminőség-ellenőrzésben, a környezetvédelemben és az ipari alkalmazásokban.